Végül csak eljutottunk. A gyerekek jól viselték a hosszú utat, és igen, én is. A kocsi légkondija valóságos felüdülés ebben a kánikulában. Ma pont akkor voltunk napon, amikor tök tilos, és a diétás konyha sem üzemelt :), de szerencsére ezeket mindenki túlélte.
Az állatkert olyan közepeske méretű, és nem tolják bele talicskával a pénzt. Érdekekes látni, hogy ugyanabban az országban hényféleképpen működik egy ilyen park. Büfé egy van (:)), meg egy kürtöskalácsos. Előbbi piszok drága, és nem nagyon van választék - ottjártunkkor konkrétan hot-dogot lehetett enni és jégkrémet, a kávé igazi vacak minipoharas. A wc konténeres, de van sima is, viselhető mindkettő. Az állatbolond Kristóf szempontjából ezek azonban nem lényegesek, nézzük, mi az!
Ott a sarokban a fekete gumó egy fekete párduc. Hiába csalogattuk, nem jött közelebb, pedig de jó lett vona!!!
Hazafelé tettünk egy kis kerülőt, már tavaly el akartam jutni a Mezítlábas Parkba. A gyerekek talpa szuper, mindenen végigjöttek, én pedig rövid kipróbálás után általában a sétálóút mellett közlekedtem. Így egyre jobban terhesen a domborzati viszonyok kicsit megleptek, de valahogy kibírtuk. Sok víz fogyott...
