Ma a Gipszkorszak alkotó játszóházba mentünk, régi restancia. Petra már nagyon rágta a fülem, Kristóf volt a fekete ló, vajon mennyire való ez neki, itt ugyanis pepecselni kell, pont az a jó az egészben, nem pedig gyorsan mázolni. Kellemesen csalódtam!
Mivel a Gipszkorszak a Gozsdu-udvarban van, metrós verziót találtam ki, ami ugye élmény a gyerekeknek (szerencse, mert hat jegyet lyukasztottunk oda-vissza, tehát 1800 Ft-ot fizettünk ki azért, hogy a kocsit 600 Ft parkolási díjért letettem Újpest-Városkapunál). Tudtam, hogy én is festeni fogok, száz éve kinéztem egy tengeri csikót. :) Nagy figurát választottak elsőként, és még picit kapkodósan dolgoztak. Egy figurát beszéltünk meg, de láttam, pont most jönne az elmélyülős rész, így még választhattak a picik közül is. A feltevésem beigazolódott, Krisz tevéje és Pettike margarétái is gyönyörűek lettek, utóbbi sajnos valahogy nem került bele a papírszatyorba, jövő héten majd elhozzuk valahogy, felhívtam őket, megvan, eltették Szalai Petra nevére.
Virágcsokor nélkül a mai termés:
Vettem egy kis ajándékcsomagot is, gondoltam ma azt hozza a Fogtündér Pettikének, aki halált megvető bátorsággal csavarta ki a mozgó fogát, de megtalálta Krisz a zacskóban, jó ideges is lettem, pedig szegény csak azt akarta megnézni, nem törtek-e el hazafelé a művek.
De még a hazaút előtt beugrottunk a Deák téri aluljáróban található Tömegközlekedési Múzeumba, ami már a belépők alapján sejthető volt, hogy aprócska, 350 Ft-ba kerül a teljes árú jegy. :) Most pont elég volt!!!
Itthon ebéd után mindenki ágyba zuhant, azt hiszem két és fél órát aludtunk. Krisz ébredés után nem gépezni akart, hanem kirohant játszani a Nináékkal, Pettike is követte, én is. Lezsíroztam Edittel az éjszakai ügyeletet, ha bármi lenne.
Aztán mozizás: Nicsak, ki beszél most (A második részt kihagytuk, a plüss-pingvinszéttépést nem akarták újranézni a gyerekek). És ma is kellett sulizni, nem voltam népszerű, de muszáj, Krisz ma is hibázott mikor diktáltam.
Este pedig gyorsan megjött a Fogtündér, hogy ne kelljen hajnalban matatni, örömködni, másikat felébreszteni.
Nagyon klassz kis nap volt, nagyon terhes vagyok :). Ugyanis úgy érzem magam két nap után, mint a két és fél hónapos nyári szünet utolsó napjaiban. Reggel azonnal próbálok némi hivatalos ügyet intézni (pl. Rendőrségnek írni, hogy meglett a telóm, OTP-t hívni, stb), mert ezekre és különösebb házi munkákra abszolút nem maradt energiám. Most talán kicsit tévézek és jól beájulok az ágyba.
