7:38-ra értünk be. Pedig este MINDENT előkészítettem, még az almát is felvágtam, a szendók becsomagolva várakoztak a hűtőben. Egyértelmű, nem rajtam áll vagy bukik a reggelek sikere. És nem azon, hogy Leó járókában van-e (bár a káoszban nyilván jó az), vagy játszik, vagy a nadrágom rángatja. A gyerekek egyszerűen nem tudnak rohanni. Sétafikálnak, kanapéra henyélnek, mikor már kitört az idegfrász. Sokszor csak hétkor kelnek, és tizenöt perccel ébredés után már csesztetjük őket, hogy iszkiri van. Nem jó ez, holnap 6:30-kor kelek én, őket 40-kor ébresztem, hacsak addig fel nem kelnek maguktól. Kíváncsi vagyok...
Gondoltam, bekuckózok a kanapéra aludni, olvasás után tök álmos lettem, jajjj de jól esett elhelyezkedni. Tíz kerek perccel később hívott Hajni néni, hogy jaj, Petra algopyrint adott Jázminnak, és hát ez így nem ok, inkább ne legyen gyógyszer a táskában, és beszéljünk Petrával, hogy máskor ne csináljon hasonlót se. BM, nem erre van az üzenő? Mit kezdjek ezzel az infoval délelőtt tízkor? Mindegy, kimet az álom a szememből, de még véletlenül se festettem le semmit! :)
Leó napközben jól viselkedett. Bementünk Pestre anyagboltba, biztos voltam benne, hogy Putyin ma kihagyja a Petneházy utcát. :) Amúgy szépen eljátszott, és babanyelven egész nap magyarázott, valami rém fontos közlendője volt.
Estére a téma: Pettike hip-hop táncra is járna, csütörtökönként este 6-7-ig. Kisakkozom hogy lehet megoldani, de ha meg lehet, csak fetételekkel. Pl. MINDEN hétköznap 8-kor már ágyban fekve készül elaludni, nem olvas, nem játszik, nem időt húz. Logisztikailag k jó: haza kell hozni, mert ügyelet csak 5-ig van, aztán vissza a suliba... Gondolkozom rajta!
Már rég alszanak, Leó elég sokáig kurjantgatott, mert Pestről hazafelé belaudt a kocsiban, így nem volt könnyű az elalvás. Szabadidő van, jeeeeee.
