Imádom az ilyet. Hazajön a papír, holnapra kell beküldeni, Apa Jordániában, és a gyerek és én mást akarunk.
Kristóf egyértelmű volt, angol, aszt' kész.
Petra azonnal érzelmi kérdést csinált az egészből, elsírta a holnapi könnyeit is, németre szeretne járni több okból. Volt közte racionális is.
Eszembe jutott, mekkora balhé volt ugyanebből nálunk otthon gyerekkoromban. Aput a szőnyeg alá ordította Anyu, hogy mit képzel azzal a némettel. Apu csak védekezett, az is világnyelv, majd ő segít benne, ki tudok menni hozzá gyakorolni, stb. Angolos lettem, jól megtanultam, németül sose. Talán anyukám ennyire hosszú távon elhitette velem, hogy az nem is nyelv, máskülönben nem értem, bármit megtanultam, ha úgy adódott... - tehát én is érzelmi kérdést csináltam belőle. Ilyenkor jó hogy van teló, jó volt családilag beszélni (az aláfestő zene visszatérő sztori lesz ;) ), döntés reggel. És meg kell írnom Zsófiéknak hogy döntünk, mert akkor ők is... kész vagyok!
Hát ezzel telt az este, és nem az utolsó pillanatos versválasztással a versmondóra (szünet után lesz szinte rögtön), ráadásul Petra pályázati rajza is megsínylette kicsit a balhét. Amúgy cuki rajz. ♥ Azért gyorsan játszottunk egy kör állatos társast, csak negyed tízkor aludtak el.
Caranya...
(gyógyszerek, ecsetelés rendben, bár a déli gyógyszerrel ma volt egy köröm a suliban :) )
