Szalai Kristóf

hamarosan...

Tegnap nem volt semmi gond. Leszámítva a gyerekek beteges viszonyát a kütyükhöz. Miután kilőttem a zenehallgatást, mondván, hogy hétvégén tessék szépen elküldeni ami kell, utána pedig azt mp3-on hallgatni, most épp vicceket hallgattak, merthogy: anya, hát azokat hogy küldjem el??? Vétó. Azonnal kitalálták, hogy viberen egyeztetniük kell sok fontos ügyben, szóval kész vagyok, hogy ha fejen állok és nyakon szarom magam, akkor is azt látom, hogy Kristóf feje ráborul egy képernyőre. Jól le se fotóztam szegényt... Pedig kártyáztunk is, akkor legalább lehetett volna...

Pettike hamarabb szabadult a bűnből, belezúgott egy könyvbe, azt olvassa őrülten éjjel-nappal.

Leó a sok-sok szaladgálás, autózás, hintázás, mesélés közepette is kiharcolja a tévézést, igaz, rém vicces műsort ad közben azzal, ahogy nézi. :)

Bár minden nap ilyen könnyű lenne (még az ünneplő ellenére is :) )!

Rettenetes szél van, jót játszom a robogó huzatával :). Az ülőkét a hétvégi vásár után megvarrom, addig nagyon kell az idő.

A zord idő ellenére ma háromszor voltunk kint bandázni Leóval. Volt egy pesti játszózás reggel, amikor anyagért mentem, volt egy mezőn motorozás (ezután tutira meg voltam győződve arról, hogy fülgyulladásom lesz, pedig még sose volt, sapka ON), és a kertben is hintáztunk még kora délután.

A nagyok jó fejek, Kristóf néha nyomja a gengszter-style-t, de haladnak a dolgok. Este kártyáztunk, és a gyűjtőmunka nagy része is elkészült. Ezt még hétvégén kellett volna, nem elég elhinni a rendben van a táska szólamokat, fizikailag le kell ellenőrizni mindent!!!

Várunk Babi, gyere!

hamarosan...

Elvittem Leót a dokihoz. A rendelőben főnixmadárként ugrándozott, mászott fel a vizsgálóasztalra, de a feje azért beteg, látszik a szemén, mi van. Mivel nem szövődményes dologról van szó, csak valami újabb klassz vírus, úgy döntöttem, nem fogunk tovább a kanapén fetrengeni, elvittem játszózni. Eredetileg a BuyWay-nél lévő kicsire szerettem volna menni vele, de azt felújítják, úgyhogy az állomásnál lévőre mentünk. Természetesen egyedül voltunk, itt még senkivel sem sikerült összefutni játszótéren :).

Az este hajtós volt, mert a fuvarok közben levest főztem, nagyon ette mindenki, ami jó, valódi gyógyszer az, én mondom! :) Mindenki rendben nyugovóra tért, bár ezek a különórás esték nem tudnak elég korán véget érni, fél tízre volt ágyban fekvés.

Aztán jött az én éjszakai műszakom jelentősen megrövidítve, mert a torkomban kb. késszúrásos fájdalmat érteztem, és úgy döntöttem, nem kívánok ilyen állapotban is dolgozni, at azé' ne csináljuk!