Kristófhoz életemben nem keltem fel ennyiszer. Persze varrtam. Persze egyig. Persze jól esett. Épp elálmosodtam, mikor hallottam hogy mocorog odafönt, na mondom megyek, velem aludt a nagyágyon.
Sztem öt percél többet nem töltöttünk vízszintben, volt ott minden, még mérgelődtem is, mert sokmindenről tehetett szegény. Nagyon bírom, hogy meghalni készülő állapotban (mármint ő van abban) is közelharcokat vívok orrfújásokért, alvásért, miegyébmásért. A rossz éjszaka is részben ennek volt köszönhető.
Így már reggel 9-kor úgy éreztem, átdolgoztam a napot, és napközben esély sem volt pihenni. Intézkedtem, vásároltam, főztem, és a délutáni alvásból fél óránként lesettenkedni próbáló Kristóffal is újabbakat csatáztam.
Mindehhez egész ki..szott nap (ma nem egész nap, de azért sokat) üvölt valamelyik hülye gyerekműsor, amitől estére egy egészséges neurológiai státusszal bíró lény is kikészül, hátmég éééén.
Mindegy, szeretem őket azért, és holnap próbálok még jobb ápolónéni lenni mindenféle stressz nélkül.
Ja, tolatóradar szarakodik, ja, publicról néznivaló film állandóan kikapcsol, ja, megjött... :( brrrrrr :( brrrrrr :( ...stb.
