Szalai Kristóf

Még mindig nem tudtam dolgozni. Bm, hihhhhetetlen. Ma egy órán át zsákbamacskát csomagoltam a suliban, oké, ez az én hülyeségem volt, de onnantól... Rend van, tisztaság van, levelek megválaszolva, mindenféle lefotózva. jelmezek fejben összeállva. Hamar eljött a dél. Hazahoztam a csöppet, bealudtam…

.. meg a többi napon. És nem együtt, hanem csak egyedül. :( Ha majd bepótolom az előző 10 hónapnyi lemaradást itt a blogon, akkor ezt a mondatot senki sem érti majd :D, de muszáj felvenni a fonalat. Az antibiotikum miatt Leó még egy napot extrázott itthon. Cukkancs, de a cumi-ügy miatt kb.…

A nap nagy részét lustálkodva töltöttük. Mintha mindenkiben bújkálna valami kis nemtommi', a kanapé ma jól pörgött, na. De sokat is játszottunk Leóval, a rengeteg játszózásnak is megvan a hátránya, az itthoni csendes játékból kevesebb jut - ma pótoltuk! :) Bár rettenetes szél volt kimerészkedtünk…

Mi a furcsa a képen? segítek... Rémesen izgalmas játszóterezés volt. Érkezés után 1 perccel Petra közölte, wc-re kell mennie. Hát ott úgy kb. semmi sincs, spar van, nem Tesco, benzinkút hogy hol van, tudja a pék. Megoldottuk, felugrottam Petrával a kozmetikusomhoz, Krisz maradt a játszón…

Tegnap Leó Gödöllőn volt, így csak közös esténk volt a gyerekekkel nagy nyugalomban, persze különórákkal. A nyugalom Leó élete eddigi legnagyobb hisztijéig tartott, és ez akkora volt, hogy behisztiztette a nagyokat is. Egymást túlordítva próbálták lecsillapítani. Hogy mi történt? Nem tudjuk. De…