Még mindig nem tudtam dolgozni. Bm, hihhhhetetlen.
Ma egy órán át zsákbamacskát csomagoltam a suliban, oké, ez az én hülyeségem volt, de onnantól...
Rend van, tisztaság van, levelek megválaszolva, mindenféle lefotózva. jelmezek fejben összeállva. Hamar eljött a dél. Hazahoztam a csöppet, bealudtam vele tíz percet, ahogy lejöttem és leültem a varrógép elé - amúgy robotjelmezt v arrni - csörög a telóm, Kristóf nem vitt bérletet...
Edit át, én el, mondtam, legközelebb gyalogol.
Épp egy óra eltelik, amiben törtekkel végeztünk műveleteket, de mondjuk egy sima egyszerűsítés is hisztire adott okot. A mai vizilabda-poszt azért meghozta a jókedvet.
Elrohanok Petráért, aki minden nap 4 óra háromkor már hív, hogy hol vagyok, ma negyedkor jött, és persze a telómat otthon hagytam...
Mikor elkészültem az egyébként kicsi és jesszus, picit kevésbé fús mint szerettem volna-robotjelmezzel, Leó közölte, hogy inkább lovag lenne. Kitúrtuk a jelmezesládából Krisz régi lovagjelmezét, rém nagy rá, de übercuki benne- vagy tíz percig azt hittük, megoldódott a dolog, de nem. Most így éjjel majdnem egykor úgy állunk, hogy ingben jön holnap és hoz egy táskát, apuka lesz. :D
Kristóffal is ezt játszuk. Mégse jó a DJ, na mi legyen? Mi? Hát bmki, nem tudom. Végül Depeche Mode-os lesz, de ehhez sincs ám meg minden még ebben a percben sem...
Ja, és hogy a mi jelmezünkkel mi lesz szombat este? Hű, nem tudom, a fejeink okék, de a ruhák...
Ezen a héten hat jelmezt kell összeraknom. Ezen a héten hulla vagyok. Ezen a héten lesz még vasárnap... :)
Az ajtó minden nap zárva volt, Petrával minden nap szóbeliztünk, enni mindig mindenki kapott. Erre gondolgatok...
