Szalai Kristóf

..csak nem mindig tesszük közhírré! :) Egyik alkalommal pecsételőset játszottunk: nem olyan könnyű egymás után sokszor beletalálni a kis mezőbe, ahova kell. A gyerekmunka végeztével volt egy kis jutipecsételés is :). Aztán előkerült a gombos dobozom. Vegyél ki öt kéket,…

Mostanában gyakori, hogy produkál valami betegségfélét, épp csak egy egy napra itthonmaradásnyit. Aztán remekül lesz, és imádja az itthonlétet. Pszichoszomatikus hasmenéshez viszont valódi főtt krumpli az ebéd, ami úgy tűnik nem baj. Ilyenkor aztán matatunk a feladatlapok közt…

Elmentem Pettikéért ebéd után, aki nagyon örült nekem. A kocsiban mondtam, hogy akkor ha hazaérünk, kezdjük a feladatlapokkal. Erre ő: Csatlakozott Apa, aki lebetegedett, így nem tudtuk azonnal birtokba venni a nappalit, de a gyerekszobában  kiválóan feladatlapoztunk, mikor meg…

csak bennem! Egyrészt felfáztam, nem tom' hogy, másrészt rájöttem, hogy amikor hárman vagyunk négy helyett, az nem nehéz, hanem szomorú. Nem mélabúsan szomorú, csak olyan depis nekem, amit feledtet a gyerekzsivaj, de csak amíg tart. Nem sírok, vagy ülök tétlenül, de dokumentálom,…

és velem. A suliba nem tud járni, mert szerdánként van, amikor a balett. És ez a mostantól mindig csütörtöki délután nem is csak arról szól, hogy vonalakat huzogassunk, hanem hogy együtt legyünk csak mi ketten. Krisszel jókat beszélgetek isiből hazafelé, Petrával így próbálok…