csak bennem! Egyrészt felfáztam, nem tom' hogy, másrészt rájöttem, hogy amikor hárman vagyunk négy helyett, az nem nehéz, hanem szomorú. Nem mélabúsan szomorú, csak olyan depis nekem, amit feledtet a gyerekzsivaj, de csak amíg tart. Nem sírok, vagy ülök tétlenül, de dokumentálom, hogy nem olyan jókedvűek az estéim. Emiatt külön idegesített, hogy a gyerekhahota miatt nem tudtunk egy szót se váltani, pedig kettőnél többet amúgy sem szoktunk.
Kristóf ujj-sérülése (ami láthatatlan, de biztos fájt, nem mondom) nagy műbalhé körítéssel lett tálalva. Azt hiszem egy perc és nyerszet sem engedek többet, menő lett a betegség, a tévézés, csupa olyan dolog, amit nem szeretek. Szerencsére nem csak rossz dolgok történtek ma, ám amikor Krisz azt mondta, neki Apa kell, mert vele nagyobbakat lehet bulizni (pl. hosszú film), azt annak minősítem. :S
Iskolába már most nem enged kísérni, de rendes gyerek, két méterenként integet.
Suli után megint papírgyűjtés, sajnos nem áll jól az osztály, pedig a kaktuszt is bedobtuk...
Itthon volt egy kis kézműveskedés. Petrának szántam sulielőkészítő gyanánt, de a gyakorlati részbe Krisz is bekapcsolódott.
És mivel még találtunk néhány kallódó matricát, pörgött a finommotor Krisz ujjaiban. :)
Ma Petrával alszom, holnap Krisszel. Nem üres az ágy... ;)
