Kár hogy Apa épp Bécsben, amikor ilyen fontos hírt hoz a postás hivatalos levélben, hogy behívták Kristófot szóbelizni. :(
Délután jött a boríték. Mivel tudtam mivel kapcsolatban jött, nehéz volt megállni, de természetesen megvártam a címzett hazatérését. Ő bontotta ki, olvasta el és úgy de úgy örült. Rég láttam ennyire örülni eredménynek, vagy talán még soha. Klassz volt látni, hogy most nem Karácsony van, nem ajándék, és a még a számítógépekhez sincs köze az eseményeknek, és mégis olyan de olyan boldog volt!
Még ma reggel is így kelt fel, jaj de jó, nem volt hiába a munka. Persze, beszéltem vele az esélyekről. Persze, este átnéztük amit kellett. Persze.
De cukker volt. Nagyon.
Többiek jól vannak, Leó épp vonyít. Megyek is.
