Én nem vagyok egy nagy csúszdázó, de a fiúk igen, így telitalálat volt ez a hely. Szala erősen dolgozik azon, hogy Krisz felnőtt korában bunjee-jumpingos, hüje szabadeső, vagy felszereletlen sziklamászó legyen, a legdurvább csúszdákra kapacitálták egymást, Krisz pedig vevő ezekre, és anyuka aggódhat csomót. Aggódás helyett úsztam, masszíroztattam, és a legjobb, három napig nem mosogattam, mostam, vasaltam.
Érkezés után ebédeltünk, és megkértünk valakit, hogy csináljon egy közös képet a családról. :D
Krsitófot picit kiszívta a víz. Hazafelé nem akart kultúrálódni és tüntetőleg nem vett részt az egyetlen megállásunkkor, a szegedi nagy hírű templom előtti fotózkodáson. :(
