Miután rém elégedetten veregettem itt a vállam, hogy minden ok - felejtettem el sportorvoshoz vinni Kristófot.
Pedig volt itt suliba bevivős határidő, meg pénzeket is kellett küldeni, meg átadásom is volt, meg a fogadó óra, meg anygot kellett küldenem munka ügyben valakinek, meg volt munkám is, és még a Leó orrát is gyakran porszívóztam ki, gondoltam ügyes vagyok - nem.
Leó amúgy - gondolom a betegség miatt - ismét nonstop cumizik, szuper, már tök jól leszokott róla, majd újrakezdjük. Ugyanis felmászik bekker a piros polcra a Kristóf görgős székén. Nm tudom hova kéne tenni majd a cumit...
Kristóf a szünetben nem akar vizilasztizni, és persze fog, de amúgy baromira megértem. NAGYON kell most pár nap, amikor nem akarom nézni az órát. Beleesik persze a szülinapunk is - ma megyek még Petrának venni valamit, Leóval szuper lesz! - amit Apu és a tesóm hétvégén meg is ünnepelnének, és mivel elutazunk, marad a szombat. Viszont nem szeretnék nagy főzést, majd kreatívkodjunk a kajával, mert másnap utazunk.
Hála Istennek. Most kicsit itthagynám az életem, és elmennék az edzések, porszívó, mosogatógép, kikérdezni való leckék nélküli világba. Mondjuk Rudi bácsi nem sokat tesz ezért... :S Gyere Babi, várunk haza, ha megjössz, jókedvem lesz!
Muffin.
Egy tepsit sütöttünk, csak kis kóstolót vitt Petra egy-két barátjának, az osztálynak kekszeket. Kicsit kemény lett az alja. Nem égett, csak kemény. Hiába, ez is egy tudomány. Levágtam egy csíkot az aljáról, így nem kemény, de a múltkori finomabb lett. Még ez is! Pedig cukkerül sütötte!
