Meg kell emlékezni a tegnapi eseményekről: Krisz lefutott 2,7 km-t a Danone Maratonka futóversenyen, így már van igazi érme! Ma a suliban egész nap ezzel büszkélkedett.

De pereltem ma vele. Fél órát! váratott a suliban odalent. Azt hittem, a számítógépes szakkör miatt leckét ír, tíz percig szó nélkül vártunk. Akkor felküldtem Petrát, akit azt hittem elnyelt az emelet, újabb tíz perc múlva jött le, hogy mindjárt jön a Kristóf, pakol a kupi közepén, és szajkózza: mindjárt. Újabb percek, felmásztam én. Nem tudom, mikor jött volna le, mindene szana-szét volt, keresett valamit, amit nem talált meg. Úúúúúúúúú.

Bementünk az oviba, Petra már nagyon kérte, sajnos balett előtt sosincs rá idő, így rászántunk egy túrát. Nagyon élvezte, kicsit nosztalgiázott. Krisz is találkozott Renivel, öröm volt, boldogság.

Aztán irány haza: kőkemény rendrakás. A szobák majdnem katonás rendben, a hangulat azonban nem volt az a kimondottan szigorú. :)

Várjuk Apát!