Annyira szeretem!
Talán neki mondom a legkevesebbszer. Talán neki hiányzik a legjobban. Ő már nagy, neki mindent tudnia kell, neki példát kell mutatnia, neki ki kell hozni magából a maximumot.
Olyan kicsi. Még kell a jó éjt puszi, a cirógatás, még le kell ellenőrizni a fogmosást, még szólni kell, hogy rázza ki a cipőjéből a homokot.
Most született... most tanult járni, most rohantam utána az angyalföldi utcákon, ahogy száguldott a motorjával. Most ment oviba, most sírtam az első anyák napi ünnepségen, most kötöttem be az elsős füzeteit.
Negyedikes lesz. Fél fejjel alacsonyabb nálam. 42-es lába van, majdnem 70 kg.
De nekem ő az első! Az első kicsi, icipici gyermekem. Aki a szívemből a legnagyobb darabot kapta, és hamar osztoznia kellett rajta.
Idén is sírni fogok anyák napján, mert bár nagy, de még kicsi, nem ciki neki.
