Fáradtan indultam el velük. Egész hónapban vásároztam hétvégenként, ezt sajnos az arcbőröm se titkolta, de az idegeim végképp nem. Természetesen szó sincs állandó veszekedésről, vagy hatalmas konfliktusokról, de Apu hazafelé diszkréten jelezte, hogy majd ő szól, ha találkozzunk, picit megpihenne. :) Élénk, cserfes, lelkes kis utazók voltak a gyerekek, és nagyon de nagyon jól érezték magukat Bécsben.
Délben érkeztünk. A három órás vonatúton igazán angyaliak voltak, játszottunk, meséltünk, hallgattak zenét, és várták az érkezést. Letettük a csomagokat, majd némi logisztika után már indultunk is a Tenger Házába. Úúúú, nagyon klassz hely! Krisz szokás szerint nem bírta kivárni a továbbhaladás értelmes tempóját, így bizonyos részeken oda-vissza skeráztunk, de nem felejtettünk el fényképezni, még a szemünkkel sem. A kilátóterasz pazar látványt ígért és be is tartotta. A rengeteg hal, hüllő és egyebek után a közeli játszón is rohangáltak egyet, aztán még este a szokásoson is. Közben soppingoltunk, Apu matracot vett, mi balkezes és nagyonszéplányos ollót. A vacsora éttermi, hamisítatlan bécsi szelet volt. Ízlett! Alvás előtt a Tenger Házában kapott német nyelvű ajándék DVD-t kellett megnézni, nyilván az utolsó percig. Ezen az éjszakán még aludni is tudtunk.
Másnap az Állatkertben kezdtünk. Itt is megakad a szem mindenfélén ami nem állat, nagyon jó játszók vannak, kisvonat, és már ismerősként jártuk be a parkot. Itt ebédeltünk, és már egyszer csak kora délután lett. Átsétáltunk a Gyerekmúzeumba, na ez volt a csúcs! Interaktív, de nem tudományoskodó, rengeteg különböző eszköz segít megtanítani, milyen is lehetett a kastélyban gyerekként élni, és kicsit játszani is lehetett korabelire hasonlító játékokkal. A legmenőbb a császári asztalt megterítő-szoba volt, ha nem zárna be néha a múzeum, még most is ott lennénk szerintem... Kaptak Aputól ajcsikat, így mivel a kedvenc játszó nagyon zsúfolt volt ezen az estén, otthon azokkal játszottak. Az éjszaka nyugtalan volt (Telihold), alig-alig pihentünk.
A harmadik napra mosott sz*r állapotba kerültem, és Apu is csak becsületből tartott ki a Labirintus-kert mellett. A Schönbrunni Kastély kertje mindig lenyűgöz, ez most sem volt másképp. A célnál egy helyen tkp három különleges játszótér várja a gyerekeket, szóval unatkozás ma sem volt. Otthoni csendes játék után (jéééé) a 4 órás vonattal hazaindultunk.
