Na ha júniusban meleg volt, akkor most mi vagyunk a Nap. Jééézus, nem könnyű így másfélévesezni. Mozgásigény van, ezt reggel kilencig ki kell elégíteni, utána pedig érdekes, változatos programokkal kell szórakoztatni a kis majmot. Délelőtt alvás, a meleg ellenére is milyen jókat alszik, nem is értem, de hála istennek! Aztán a hosszú délután. Csak attól az, hogy négy, de inkább öt előtt a házban tanácsos maradni, és vannak játékok, amikkel egyszerűen nem hajlandó játszani. Sosem tudom elképzelni, hogy hogy fog eltelni a nap, ha csak a kedvenceken megyünk végig, de mindig eltelik. :)
Egyre több szót ismer és mond, az állathangok utánzása nagy poén, és már vannak kedvenc netről leszedett meséi: Bori és a piros bicikli, Bogyó és Babóca epizódok, Pingu.
Nagyon hálás mindenért amit kap, legyen az egy csiklandozás, egy mese, egy új játék, vagy ha elmegyünk autózni. Na pláne ha nagy ritkán apával lehet motorozni. Már azt is tudja, hogy a motorhoz nem szabad hozzányúlni, mert néha forró. :( :( :(
Bűbájos kis fiúcska továbbra is, és néha a nehezebb napok végén bizony elszégyellem magam, ha kivagyok a gyerekektől, hiszen okosak, szépek, és aranyosak, és mégis kiabálok velük (amikor nem olyan szépek, oksak és aranyosak), legfőképp a kis manó miatt rossz, ő aztán nem tehet semmiről. Egyelőre szerencsére nem tűnik lelki sérültnek.
Legdurvább mutatványa: a kis szívószálas dobozból kihúzza a szívószálat, és a mozgó autóban visszaszúrja a lukba.
Agysebész, mondom, agysebész...
