Tegnap nem volt semmi gond. Leszámítva a gyerekek beteges viszonyát a kütyükhöz. Miután kilőttem a zenehallgatást, mondván, hogy hétvégén tessék szépen elküldeni ami kell, utána pedig azt mp3-on hallgatni, most épp vicceket hallgattak, merthogy: anya, hát azokat hogy küldjem el??? Vétó. Azonnal kitalálták, hogy viberen egyeztetniük kell sok fontos ügyben, szóval kész vagyok, hogy ha fejen állok és nyakon szarom magam, akkor is azt látom, hogy Kristóf feje ráborul egy képernyőre. Jól le se fotóztam szegényt... Pedig kártyáztunk is, akkor legalább lehetett volna...
Pettike hamarabb szabadult a bűnből, belezúgott egy könyvbe, azt olvassa őrülten éjjel-nappal.
Leó a sok-sok szaladgálás, autózás, hintázás, mesélés közepette is kiharcolja a tévézést, igaz, rém vicces műsort ad közben azzal, ahogy nézi. :)
Bár minden nap ilyen könnyű lenne (még az ünneplő ellenére is :) )!
