Nos, már kacsázva járok, fáj kb. mindenem, és el is jött az az idő, amikorra azt gondoltam szülni fogok, de eddig semmi. A testem másképp is viseli a terhességet, nem indultak be bizonyos igen szükséges folyamatok, amik korábban mindig megkönnyítették a vajúdást, szülést. Emiatt el is kezdtem parázni. Azzal nyugtatom magam, hogy már kettőt megszültem, ki fog jönni ez a harmadik is, de a tegnapi UH alapján 4 kg, és nem is rövidke, szóval azért pánikra van ok bőven. Pár napja visszavonultam, már nem én viszem a gyerekeket balettre, igaz, a suliba még el-el járok értük. A reggeleket is átvette Szala, ez nagyon de nagyon jó.
Fura, hogy ezzel a kis dinnyével milyen jókat alszom éjszakánként. És úgy érzem, ezek az utolsó éjszakáink így nagyon együtt...
